A nagy háború halálos áldozatai közül csupán körülbelül 91 ezerrel végzett vegyi fegyver. Ez jóval kevesebb, mint a teljes humán veszteség 1% -a. Mondhatni, jelentéktelen szám. Mégis, úgy vonult be a történelembe, mint a vegyészek háborúja. Az alkalmazott harci gázok stratégiai jeletőssége ugyanis lényegesen nagyobb volt annál, mint amekkora pusztítást közvetlenül végeztek. Fő hadászati hasznuk az ellenséges katonák harcképtelenné tétele, lövészárkokból való kiűzése volt. Nem elhanyagolható előny az sem, hogy egy vegyi támadás után gyakran nagy számú, viszonylag könnyebben sérült katona maradt vissza, akik elszállítása, kezelése nagy terhelést jelentett az ellenfél szállító- és egészségügyi infrastruktúrája számára. Mindezek mellett morálisan is megtörte az ellenséges katonákat, hogy még a lövészárok legmélyén sem érezhették magukat teljesen biztonságban.
Nyilvánvaló előnyei miatt egyik harcoló fél sem mondhatott le a kémiai fegyverek használatáról, így az általuk okozott borzalmakat is mindkét oldal szenvedte.